Hogyan lettem aki lettem 🙂
Egy történet arról, milyen könnyű és egyben összetett fotóssá válni
Since 1998
Ez az “utazás” 1998-ban kezdődött. A világ bonyolult volt, én pedig szegény és elveszett. Hiányzott a motivációm az egyetem befejezéséhez, és az anyagi eszközeim sem voltak meg egy vállalkozás elindításához. Csak egy dolgot tudtam: a kreatív iparban szeretnék elhelyezkedni – DJ-ként és független művészként próbáltam megtalálni az utamat.
De az üres gyomor és a lyukas cipőm arra kényszerített, hogy keressek egy rendes állást. És akkor megtörtént: találkoztam egy sráccal, aki mesélte, hogy fotóst keres a kisvállalkozásához…”
Nagy a szenvedély, de nehéz a valóság.
Az iskolai fotós
Szó szerint semmit nem tudtam a fotózásról. Egy iskolai fotózással foglalkozó cégnél kezdtem, ahol a kezembe nyomtak egy régi Canon AE-1-est, én pedig… összetörtem. Kemény és drága lecke volt arról, hogyan NE állítsunk fel egy állványt.
Az élet ritmusa
Nem vagyok zenész, de az egész életemet végigkísérte a zene. Tinédzserként DJ-zni kezdtem, táncoltam néptánccsoportban, és amatőr színészként is kipróbáltam magam. Ez a sokszínűség köt össze ma a fotózással: a koncertek, a rendezvények és a színház világa. Imádom dokumentálni mindazt, ami történik – a saját, egyedi nézőpontomból.
És mégis mozog a föld
A Covid miatt éppen szétesett a világ, és ez – ahogy mindenki mást – engem és a vállalkozásomat is keményen érintett. De ez a lökés kellett ahhoz, hogy újragondoljam a dolgokat, és kitaláljam a következő lépést. Ekkor jöttem rá: a világ mozgásban van. És mi a legjobb módja annak, hogy elkapjuk a mozgást? A válasz ott volt az orrom előtt: MOZGÓKÉP. A videózás.
és a történet folytatódik a mai napig
Ahogy mindig mondom: fotós bárki lehet. Ma már egyetlen gombnyomás az egész. A valódi különbség azonban a kép mögötti szándékban rejlik. Egy nagyszerű fotó olyan, mint egy gombostű az emlékeink világtérképén – egy fix pont az időben, amely soha többé nem ismétlődik meg. Az én dolgom nem csupán az, hogy ’jó’ képet készítsek; hanem az, hogy minden egyes felvételnek oka legyen a létezésre. Legyen szó egy megismételhetetlen pillanatról, mint az első csók, egy lélekkel teli portréról, vagy akár egy egyszerű pillanatképről egy félig megevett esküvői tortáról – ezek bármelyike életünk legfontosabb fotójává válhat. Mert a nap végén egy fénykép csak akkor számít igazán, ha értéket teremt valaki számára. egy pillanat dokumentuma, amely az évek múlásával csak egyre drágábbá válik.“<it’s not a rocket science>”
tolyaasch
és most?
a jó pap is holtig tanul…
Fotózás: a világ, amelyik állandóan változik
Az iparágban eltöltött évek alatt én is átéltem azokat a kudarcokat, amiken a legtöbben keresztülmennek. Azt hittem, mindent tudok. Azt gondoltam, az új felszerelés tesz majd jobb fotóssá, és ha minden trendet követek, én leszek a legjobb. Ha szerinted ez mind baromság – igazad van. 🙂
Semmilyen drága felszerelés, új technika vagy múlandó trend nem tesz igazán jobbá egy képet. Csak egy dolog számít: hogy a legjobb tudásom szerint végezzem a munkám, és feszülten figyeljek azokra az emberekre, akiknek dolgozom.
Hiszek a hitelességben. Az a sok évnyi kemény munka, a felemelkedések és a mélypontok rengeteg leckére tanítottak meg. De a legfontosabb dolog, amit megtanultam, az az, hogy önmagam legyek – és mindenekelőtt az, hogy őszinte maradjak magamhoz.
A “művész” címke
Nem tartom magam művésznek. Őszintén hiszem, hogy ehhez a címhez egy olyan szintet kell elérni, ahol már a kemény munka sem elég. Ez egy olyan titulus, amit folyamatosan kergetek, de minél tovább haladok ezen az úton, annál inkább rájövök, milyen hosszú is ez az utazás.
Amikor a fotóimat nézitek vagy a videóimat játsszátok le, pontosan azt látjátok, ahogyan én látom a világot: semmi hamisság, semmi megjátszás.Bátran beszéljetek velem, kérdezzetek, vagy osszátok meg az ötleteiteket. Igyekszem a lehető legnyitottabb lenni. Nem állítom, hogy mindent tudok; ehelyett minden új projektre úgy tekintek, mint egy lehetőségre, hogy tanuljak valami újat. Soha nem hagyom abba a fejlődést, soha nem hagyom abba a felfedezést… és boldog lennék, ha megismerhetnélek titeket és együtt dolgozhatnánk.